Jó viccek

Amit mindenképp érdemes tudni az operáról:
1. Az operában végig énekelnek. Ha valaki abbahagyja akár egy pillanatra is, hálából rögtön meg kell tapsolni.

2. Az operák alaptörténete a következő: két kövér ember szerelmes egymásba és a végén egyikük vagy mindkettő meghal. Őket kell a leghangosabban megtapsolni. Ha nem halnak meg, vígoperáról beszélünk.

3. Az operák általában nem szinkronizáltak, de a szereplők gesztusaiból is kitalálható a történet.
- Ha mellükre szorítják a kezüket, mint Lajcsi, szerelmesek,
- ha a plafonra néznek: boldogok,
- ha a padlóra: szomorúak,
- ha pedig a kardjukat csapkodják: kardozni akarnak valakivel.
- a gonosz általában gonoszan néz, vagy ki van vastagítva a szemöldöke.

4. Aki a legmagasabb hangon énekel, az keresi a legtöbbet, mind a férfiaknál mind a nőknél.

5. Mivel az operákat régen írták, a szövegírók többsége szerencsére már nem kap pénzt az idióta dalszövegekért.

6. A jó és a gonosz kövér nőket a ruhájukról lehet megkülönböztetni: a jó kövér nőnek ugyanis általában jobban kivan a melle.

7. A zenészek nem azért vannak egy árokban, mert szar számokat fognak játszani, hanem azért, hogy látsszanak az énekesek.

8. Ne aggódjunk, senkit sem ölnek meg annyira, hogy a halála előtt ne tudjon még tíz percet énekelni!

Ember egy órája vajúdik a wc-ben, de hiába, még semmi eredmény. Hallja, hogy a szomszéd fülkébe valaki benyit, majd a szokásos bemelegítő zajokat követően ssssss, aztán csobbb. Emberünk nyögve, kínlódva, vigaszt remélve átszól:
- Jaj de irigylem magát.
Valasz is erkezik:
- Ne irigyeljen: az első a nadrágomba ment, a második a mobilom volt.

Az orosz, az amerikai és a magyar repülőgépen utaznak. A gép lezuhan a kannibálok földjén, ők életben maradnak, de elfogják őket a kannibálok.
- Te honnan jöttél? - kérdi az egyiket a főnök.
- Oroszországból.
- Vigyétek! - kiált a törzsfőnök - Jó lesz pörköltnek.
- És te ki vagy? - kérdik az amerikait.
- Amerikából.
- Vigyétek! - jön a válasz - Jó lesz gulyásnak!
- És te? - kérdezik a magyart.
- Magyarországról.
- Nahát, ez fantasztikus! - ugrik fel a törzsfőnök - A fiam ott tanul az egyik magyar egyetemen. Gyere, téged életben hagyunk, sőt, meghívlak vacsorára. Mit kérsz? Pörköltet vagy gulyást?

- Mama! Most, hogy 16 éves vagyok, használhatok szemfestéket, rúzst, alapozót, pudert, és felvehetek miniszoknyát és magassarkú cipőt?
- Azt hiszem nem, Pistike!

Nagypapa dicsekszik az unokáknak a vadászélményeivel.
- Afrikában vadásztál, nagyapa?
- Igen, kisunokám!
- És mit lőttél?
- Hát sok zebrát, oroszlánt, meg nópliz-t.
- Nópliz? Az milyen állat?
- Fekete a bőre, két lábon jár, és azt mondogatja, hogy "No, please", "no please!"

Egy szép hölgy üldögél a parkban az egyik padon. Odamegy hozzá egy visszataszító kinézetű hajléktalan.
- Bocsásson meg, asszonyom, lenne kedve velem aludni?
A nő meglepetten:
- Piszok fráter, dehogy akarok én magával aludni!
Kicsit később ismét megkérdezi a hajléktalan:
- Egészen biztos, hogy nem akar velem aludni?
- Erre mérget vehet!
- Akkor viszont húzzon el az ágyamról, mert már szörnyen álmos vagyok!

Az angol, a francia és a magyar beszélgetnek róla, hogy kinek a nyelvében bonyolultabb kiejteni a szavakat. Kezdi az angol:
- Nálunk baromi nehéz a kiejtés, például az asztalt úgy kell írni, hogy "table" és úgy ejtik, hogy "téböl".
- Az semmi - mondja a francia - nálunk úgy kell írni, hogy "bonjour" és úgy ejtik, hogy "bonzsúr".
- Ugyan - mondja a magyar - az igazi nehéz kiejtés nálunk van. Úgy írják, hogy "mit tetszik mondani?" és úgy ejtik, hogy "He?".